Anyanyelvi konferencia: 2024. szeptember 21-én megtartottuk. 

 Alakuló közgyűlés 2022. nov. 12. Klebelsberg Kúria 

 A Pedagógusok a Nemzetért Egyesület véleménye a pedagógusok új életpályájáról szóló 2023. évi LII. törvény végrehajtási rendeletéről Egyesületünk a Rendelettel kapcsolatban a következő megállapításokat teszi. 1. Jónak tartjuk a IV. fejezetben a munkaidő feladatok szerinti felosztásának részletes leírását. 2. Ugyancsak helyesnek tartjuk, hogy megmaradtak az egyes pedagógus fokozatok. Helyes, hogy a Pedagógus II. fokozat megszerzése nem kötelező, ugyanakkor rövidebb idő alatt megszerezhető, ez hozzájárul a szakma megtartó erejéhez, hisz gyorsabb előrejutást tesz lehetővé a fiatalok számára. 3. Egyesületünk üdvözli a lakhatási, a családalapítási, a gyermeknevelési és iskolakezdési, valamint a krízistámogatás és a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló halála esetén megállapítható támogatások lehetőségeit. 4. A Rendelet egyik pozitívumának tartjuk a tartós helyettesítés, illetve a vendégtanár minimális óradíjának megállapítását. 5. A 9. § és a 19. § között ellentmondást látunk az alábbiakban: fenntarthatóság, állampolgári ismeretek, közigazgatási ismeretek, belügyi rendészeti ismeretek tantárgy tanításához pedagógus-munkakör betöltésére jogosító szakképesítés és 60 órás továbbképzés szükséges, ugyanakkor dráma és tánc vagy dráma és színház tanításához magyartanári végzettség mellé 120 órás tanfolyam. Úgy gondoljuk, fenntarthatóság, belügyi ismeretek, közigazgatási ismeretek tanításához 60 órás tanfolyam nem elég. 6. Aggasztónak találjuk, hogy az eseti helyettesítés a kötött munkaidőnek neveléssel-oktatással le nem kötött részében jelenik meg, külön díjazás nélkül. (28. §) Az eseti helyettesítés tanóra megtartását jelenti, s ha a tanárnak helyettesítenie kell, akkor az a munka, amit ekkor végzett volna (pl. dolgozatjavítás, órára készülés, adminisztráció stb.) más időpontra tevődik át, a feladatokat máskor kell elvégezni. Ezért tehát egyrészt javasoljuk, hogy maximalizálják az egy héten megtartható eseti helyettesítések számát, elkerülendő ezzel a pedagógusok túlterhelését, megbetegedését. Valamint javasoljuk, hogy legalább az eseti helyettesítésért külön díjazás (akár az óradíj 50%-a) járjon. 7. Nem értünk egyet azzal, hogy a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül több is betölthető képesítési feltétel nélkül (dajka, gondozónő/takarítónő). (3. sz. melléklet) Azt is aggályosnak találjuk, hogy a gondozónő és a takarítónő egy munkakört takar. Javasoljuk, hogy lehessen alkalmazni a köznevelési dolgozót dajkaként vagy gondozónőként, de a későbbiekben szerezzen megfelelő képesítést. 8. „26. § (1) Nevelési-oktatási intézményben az igazgatói (főigazgatói) megbízás feltétele: a) az adott nevelési-oktatási intézményben pedagógus-munkakör betöltéséhez szükséges, a 2. mellékletben meghatározott szakképzettség, középiskolában pedagógus-munkakör betöltésére jogosító mesterképzésben szerzett szakképzettség” . Most, hogy átalakították a tanárképzést, úgy gondoljuk, a mesterképzés elvégzése inkább előny legyen, mint elvárás. 

 

JóLLéti kérdés - JóLLéti kérdés post thumbnail - Jó irányba tett fontos lépések Üdvözöljük, hogy előremutató döntés született a pedagógusbérek kapcsán. Személyesen is megtapasztaltuk, hogy az elmúlt években a pedagógus lét komoly anyagi gondokat vont maga után, ami különösen a pedagógus házaspárokra, családfenntartókra volt igaz. Reméljük, hogy ezzel a döntéssel enyhülnek a kollégáink megélhetési nehézségei. Szintén a helyes irányba tett lépésnek tartjuk, hogy habár csak 2030-ig, de a diplomás átlagbérhez lett igazítva a pedagógusbérek alakulása. Külön pozitívumként kiemelendő, hogy a pedagógus utánpótlás szempontjából kritikus gyakornoki fizetés (a kezdő pedagógusok bére) a pedagógus átlagbérnél is jelentősebb mértékben növekedett. Üdvözöljük, hogy a felzárkózó és kedvezményezett településeken dolgozó pedagóguskollégák 20%-os illetménykiegészítésben (esélyteremtési illetményrész) részesülnek. A köznevelés fontossága Úgy gondoljuk, hogy a köznevelési rendszer középpontjában a jövő generációja boldogságának és boldogulásának szolgálata kell, hogy álljon. A lelkileg, szellemileg és fizikailag egészséges gyermekek nevelésének, és a képességeik kibontakoztatásának elengedhetetlen alapfeltétele az, hogy a pedagógushivatás vonzó legyen, és megfelelő számú, elhivatott és jól képzett pedagógus legyen jelen a gyermekek életében. A pedagógusbér-emelés tehát több, mint pedagógusjóléti kérdés, a gyermekek és így az egész magyar társadalom jóllétének kérdése. Az illetményemelést elsősorban ebből szemszögből érdemes szemügyre venni. A pálya vonzereje A köznevelési rendszer akkor lesz jó a diákoknak, a gyermekeinknek, az unokáinknak, ha a pedagóguspálya vonzó lesz, és olyan óvodapedagógusok, tanítók és tanárok érkeznek nagy számban erre a pályára, akik tehetségesek, kreatívak és elhivatottak. A fő kérdés tehát az, hogy a diplomás átlagkeresetek 80%-át a jövőben elérő átlagbér elég lesz-e ahhoz, hogy kiváló pedagógusai legyenek a gyermekeinknek. Nemzetközi összehasonlítás Azt láthatjuk, hogy ez a 80% a középmezőny végéhez elég az OECD-országok közt, ahol az átlag 90% körül van. Kérdés tehát, hogy nemzetközi viszonylatban – finanszírozási szempontból legalábbis – versenyképes közoktatást építünk-e, ha a munkaerőpiaci versenyben lemondunk a legkiválóbbakról. Kérdés, hogy mennyire lesznek versenyképesek a gyermekeink a munkaerőpiacon, ha a legjobb képességű fiatalok közül nem választják sokan a pedagógusi pályát. A számok nyelvén Ugyanígy érdemes hazai összehasonlításban, és hosszabb távon is rátekinteni a pedagógusbérek alakulására. 2014-től-2016-ig közeledtek a diplomás átlagkeresetekhez, elérve nagyjából azok ⅔-át. Onnantól kezdve viszont fokozatosan leszakadtak, és 2022-ben mindössze 59,6%-át érték el, gyakorlatilag visszaestek a 2014-es szintre. Azaz két éve az átlagos pedagógusbér nem sokkal volt több, mint a diplomás átlagkereset fele. A jelenlegi emeléssel (a diplomás átlagbér 71,8%-ára) a pedagógusok átlagkeresete a 2016-os szintet múlja felül kisebb, a várható 2025-ös emeléssel (a diplomás átlagbér 80%-ára) pedig majd nagyobb mértékben. Területi dimenzió A pedagógus illetményemelés nem veszi figyelembe, hogy Magyarország gazdasági és lakhatási szempontból kettészakadt. Az ország bizonyos régióiban a pedagógus bérek 2025 januárjától helyi viszonylatban vonzóak lesznek, míg más országrészekben messze elmaradnak a hasonló végzettségűek fizetésétől. Ez különösen nehéz helyzetbe hozza a fejlettebb régiókban saját otthont teremteni kívánó pályakezdőket, családalapítókat. Javaslataink A pedagógus átlagbér 2030-ig való szintentartása a már pályán lévő pedagógusoknak stabilitást jelenthet, ugyanakkor a most pályát választó fiatalok esetében ez az ígéret pont akkor “jár le”, amikor végeznek az egyetemen és munkába állnak. Ezért szükséges, hogy törvényi garancia szülessen arra, hogy a pedagógus átlagbér 2030 után is a diplomás átlagkeresethez legyen kötve. A köznevelésért felelős minisztérium vegye figyelembe a regionális szempontokat. Ahol a pedagógusok illetménye nem éri el a regionális diplomás átlagkereset 80%-át, ott akár nem bér jellegű juttatással segítsék a pedagógusok pályára lépését és maradását, pl. tanári bérlakás programmal. Szülessen transzparens, nyilvános és közfinanszírozott kutatás arról, hogy ez az illetményemelés kiket és milyen számban vonz a pályára. Amennyiben a fenti kutatás azt mutatja, hogy nem sikerült a pedagóguspályát elég vonzóvá tenni a legtehetségesebb fiatalok számára is, továbbá az újonnan pályára lépők előreláthatólag nem képesek pótolni a nyugdíjba vonulókat, akkor emeljék tovább a bért legalább a diplomás átlagbér 90%-ig. A köznevelés egy csapatmunka. Ezért sürgetjük, hogy a nem pedagógus munkakörben foglalkoztatottak, és a köznevelésben megkezdett nevelő-oktató munkát folytató egyetemi tanárok bérét is rendezzék. Összegzés Az elmúlt években azt tapasztaltuk, hogy a köznevelési rendszer személyi (pedagógushiány, elöregedés, túlterheltség), szakmai-tartalmi és anyagi gondokkal küzd, melyek súlyát térségtől és intézménytől függően eltérően érzékeli a pedagógus- és a szülőtársadalom. E három terület közül most utóbbiban tett egy lépést a kormányzat a helyes irányba, ami üdvözlendő. Ugyanakkor, Gloviczki Zoltán (az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora) szavaival élve, a bérrendezés a gondok megoldásának feltétele. Azt várjuk a kormánytól, hogy éljen a béremelés következtében a köznevelés területén a korábbinál remélhetőleg nyugodtabb légkör kialakulásával, és a pedagógusokat, szülőket, oktatáskutatókat, valamint a szakmai- és érdekvédelmi szervezeteket partnernek tekintve, velük érdemben együttműködve kezdjen hozzá a problémák megoldásához. Ebben a munkában a Küldetésre is lehet számítani. Ez mindannyiunk erkölcsi és állapotbeli kötelessége, gyermekeink és nemzetünk érdeke. Budapest, 2024. február 13. A Küldetés elnöksége (Az állásfoglalás csak a maga teljességében, bármiféle változtatás nélkül közölhető.)

     

 Nemzeti Pedagógus Kar Tájékoztató a Státusz törvénnyel kapcsolatos egyeztető tárgyalásokról (kivonat) 1. fejezet – Munkaidő és a pihenőidő Az egész pedagógus szakma úgy gondolja, hogy konkrét heti óraszám meghatározása szükséges Természetesen legtöbben a korábban meghatározott 22 óra/hét szabályozást szeretnék viszont látni. ... jelenleg nagyjából 24-25 óra/hét az átlagosan ellátott óraszám. Reálisabb lenne a 22 óra/hét heti 2 óra át nem vihető helyettesítéssel, vagy 23 óra/hét is, amit ki lehetne egészíteni azzal, hogy heti 1 órára (nem átvihető módon) eseti helyettesítésre be lehet osztani a pedagógust. Az ezen felül végzett tanítási munka pedig túlóraként kerülhetne kifizetésre.  2. Felmentési idő: a javaslatunk az volt, hogy maradjon az eddigi szabályozás 3. Értelmező rendelkezések 16. pont Javasoljuk, hogy az eddigi közalkalmazotti kör, de legalább a laboráns, rendszergazda munkakörben foglalkoztatott munkavállalók kerüljenek köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyba. 4. A foglalkoztatotti létszám Javasoljuk, hogy a majdan kiadott kormányrendelet fenntartóra való tekintet nélkül, egységesen határozza meg a foglalkoztatotti létszámot. A jelenlegi szabályozás szerint a pedagógusok száma, az intézmény által ellátott óraszám és a tanítási óraszám alsó határának (22 óra) osztásával jön létre. Mivel azonban ezt a létszámot a Klebelsberg Központ illetve a tankerületek nem tudják finanszírozni, ezért az így kiszámolt létszámnak nagyjából a 65%-a biztosított jelenleg. Ez úgy jön ki, hogy a Központ az óraszámokat az osztálylétszámok függvényében módosítja (megjegyzem abban van ráció, hogy a kisebb létszámoknál nem szükséges annyi csoport bontás, ha ezt más körülmény nem indokolja). 5. A köznevelési foglakoztatotti jutalom: a javaslat az volt, hogy ez a jogviszonyhoz kapcsolódjon. 6. Határozott idejű kinevezés Többen írták, hogy a most javasolt két év nem fogja tudni kezelni azt a helyzetet, amikor például gyermek születése miatt ennél hosszabb ideig kell valakit helyettesíteni. A javaslatot, miszerint maradjon a régi, elfogadták. 7. Munkaközösség-vezetők A teljesítményértékelési rendszer bevezetése sokkal jobban megköveteli a pedagógusok szakmai munkájának alaposabb ismeretét. Ehhez az intézményekben szükség van a munkaközösség-vezetők aktívabb, felelősségteljes segítségére. Javasoljuk a munkaközösség-vezetői pótlék emelését az osztályfőnöki pótlék szintjére, illetve munkaidejük 20 óra/hétre való csökkentését. 8. Intézményi dokumentumok elfogadása, jóváhagyása Ebben az esetben is egyértelmű volt a javaslat, hogy a Házi rend, mellett a Pedagógiai Program és a Munkaterv olyan Tervezet, amelynek tartalmát többségében a nevelőtestületnek vagy a nevelőtestület irányításával kell megvalósítani. Így célszerűbb a korábbi szabályozás, elfogadva, hogy az esetleges többletkötelezettség esetében szükséges a fenntartó jóváhagyása. Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke 

 

 Tisztelt államtitkár helyettes úr! Tisztelt Kisfaludy László! A Pedagógusok a Nemzetért egyesület tagjai vagyunk. Elöljáróban szeretnénk leszögezni, hogy messzemenően egyetértünk azzal, ahogyan a NAT a köznevelés szemléleti alapjait meghatározza. Mi is valljuk, ahhoz, hogy „egy ország polgárai szót értsenek egymással, szükséges, hogy létezzék olyan közös műveltséganyag, amelynek ismerete minden felnőtt állampolgárról feltételezhető”, szükséges a ”minden magyar emberben közös tudás, amely megalapozza a nemzeti identitást”. Természetes a számunkra, hogy „egyensúlyra törekszik a műveltség értékhordozó hagyományai, valamint az új fejlesztési célok és tartalmak között.” és célul tűzi ki a tanuláshoz és a munkavégzéshez szüksége ismeretek és képességek együttes fejlesztését, valamint elkötelezett a környezettudatosság kialakítása mellett a fenntarthatóság érdekében. Úgy gondoljuk, hogy ezek a célkitűzések eredményesebben valósíthatók meg, ha állandó párbeszéd (kontaktus) van az oktatás irányítása és a pedagógusok között és a tapasztalatok alapján sor kerülhet korrekcióra is. Minket, nemzeti konzervatív gondolkodású pedagógusokat is foglalkoztat az oktatásban kialakult helyzet. Üdvözöljük a kormány által kezdeményezett párbeszédet, a pedagógusok és a szülők számára küldött kérdőíveket, a konzultációt. Ezeket azonban további szakmai tanácskozás kiindulópontjának tekintjük, s mivel széles körben tájékozódunk a pedagógusok által felvetett és megfogalmazott problémákról, abban készek vagyunk aktívan részt venni. Messzemenően támogatjuk a Nemzeti Pedagógus Kar állásfoglalásában megfogalmazottakat (bér, kötelező óraszám, nyugdíjasok foglalkoztatása) és örömmel fogadtuk Horváth Péternek, a Nemzeti Pedagógus Kar elnökének egy interjúban elhangzott kijelentését is, „hogy el kellene gondolkodni azon is, hogy hosszú távon mi az oktatás feladata, nagyobb szabadságot kellene adni az intézményeknek, és a NAT egyes részeit is újra kellene gondolni.” Meggyőződésünk, hogy egy széleskörű konzultáció ezekről a kérdésekről, hozzájárul a pedagógusok közötti egyetértés kialakulásához és ezáltal a társadalmi békéhez is. Feltétlenül szükség van egy közös műveltségi anyagra humán és reál téren egyaránt. Ugyanakkor például a magyartanárok jelentős részét megnyugtatná, ha változhatna az arány a tantervi anyagon belül. Sokak véleménye szerint ugyan számunkra így is elfogadható, tanítható, de végül is még lehetne karcsúsítani a törzsanyagot, bővíteni az ajánlottak, választhatók körét. A tananyag feldolgozásának módjában pedig a tanári szabadságot nem kell korlátozni. Természetesen a részletek tisztázása alaposabb munkát kíván. Tapasztalataink szerint természettudományos területen leginkább az a panasz, hogy kevés az idő az anyag feldolgozásárhoz. Tovább kurtítani pedig nem célszerű, ha figyelembe vesszük a mai kor igényeit. Sok pedagógus úgy érzi, szinte megsemmisült a hagyományosan jó magyar természettudományos oktatás, aminek tovább fejlesztése óriási potenciált jelentett volna ásványkincsekben szegény országunk számára, hiszen a természettudományok évszázadában élünk. Meg kellene vizsgálni, hogy átcsúszhat-e a biológia a 11.évfolyamra? Nem válaszhatóként, hanem a biológia áttevődne 10-11.-re. Így nőhetne a fizika, esetleg a kémia óraszáma 9-10.-ben. A tanulók egy részének a terhelése úgyis lecsökken 11-12-ben. 12-ben készülnek az érettségire, de 11.-ben?? Közelíteni akarunk az EU-hoz?? Vagy ki akarjuk terjeszteni a választási lehetőségeket? Miért kell befejeződnie a természettudományos oktatásnak 11.-kel? Sok tanár a szélesebb, biztosabb alapképzésnek a híve. A 11-es választható biológia, földrajz, fizika, kémia, ill. természettudományok sem tartalmukat, sem funkciójukat tekintve nem túl meggyőzőek. A tanárképzés átalakítása nyilvánvaló gyakorlati előnyöket is hord magában, ugyanakkor problémákat is felvet. A mesterképzés nem a nappali képzési rendszer keretében történne. Ez aggályos, különösen nők esetében. Család és munka mellett nem biztos, hogy megfelelő színvonalat lehet elérni. Ezen szabadnap, tanulmányi szabadság adásával feltehetően lehetne segíteni. További kérdés, mi lesz a kisebb, vidéki középiskolában tanuló természettudományos tehetségekkel, egy osztályban egy-kettő van ilyen azonos területen, és se égen, se földön arrafelé nem lesz olyan tanár, aki a mesterképzést elvégezte?? Lehet valamit tenni, hogy ne sérüljön az azonos képzéshez való jog, ill. ne vesszenek el a tehetségek? Mivel a tanárképzés összevonása a hallgatók egy része számára színvonal csökkenést jelent, lehetőségként felvetődik, hogy a tanárszakosok is szabadon vehessenek fel olyan egységeket, amik kikerültek a kötelezők közül, de fontosak – pl. történelem tanároknál az ókor) Ezt akár azon az áron is engedélyezni kellene, hogy esetleg ezen tanuló számára meghosszabbodik a tanulmányi időszak. Szintén üdvözöljük, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar állásfoglalásában szerepel a „A minősítési és tanfelügyeleti rendszer életszerű átalakítása.” A mai korban szükséges, hogy az egyetemi évek alatt megszerzett tudás megújuljon akár önképzéssel, akár szervezett továbbképzéssel, de az is fontos, hogy ez ne jelentsen elviselhetetlen terhet a tanárok számára (a portfólió készítésére is gondolunk). A tanfelügyeletnek, szakfelügyeletnek nyilvánvalóan van ellenőrző funkciója, de megerősítését elsősorban azért támogatjuk, mert segítséget adhat a tanároknak azokon a területeken, ahol változások következtek be az új NAT-ban, akár új tartalomról legyen szó, akár arról, hogyan lehet a lecsökkent óraszám mellett, a hangsúlyok áthelyezésével feldolgozni a tananyagot. A jó módszerek, a hatékony szemléltetés terjesztésében is nagy szerepe lehet a felügyeletnek. Védelmet is jelenthet a tanárok számára. Manapság sokszor találkozunk a pedagógus szakma, a pedagógusok lekicsinylésével. Mi magunk is ismerünk olyan kollégákat, akik nincsenek a helyzet magaslatán. Nem biztos, hogy az illető alkalmatlan a pályára, csak az erősen leterhelt tantestületnek, munkaközösség vezetőnek nincsen energiája a kezdő pedagógust bevezetni a szakma gyakorlati fortélyaiba (Régebben egy-egy családlátogatás is segített a problémás gyerek helyzetének megértésében, közösségbe illesztésében. Ajánlás szintjén vissza kellene hozni a gyakorlatba.) Lehetőséget kellene adni a tankönyv választásra. Természetesen olyan tankönyvről lehet szó, amelyik tartalmazza a törzsanyagot. Ugyanakkor ideje lenne elgondolkozni a tankönyvek karcsúsításán, fontos lenne, hogy az internet használat beépüljön az oktatás folyamatába. (Érthetetlen, hogy manapság miért van szükség arra, hogy a kisiskolások sok kilónyi súlyt cipeljenek. Ez nem mindenütt van így Európában.) Fontos beszélni a szemléltetésről, a módszerek korszerűsítésének szükségességéről. Lehet átoknak tekinteni, hogy a mai gyerekek az okos telefonokon lógnak, nem tudnak elszakadni a tabletjüktől, klippeket néznek, ma népszerű dalokat hallgatnak, de lehet pont ezeket a dolgokat felhasználva felkelteni az érdeklődésüket. Nehéz elképzelni, hogy meg tudjuk szólítani a modern technika alkalmazása nélkül a tanulókat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy kötelességünk folyamatosan szórakoztatni őket, de be kellene vinni a köztudatba ezeket a dolgokat. Tudjuk, hogy a kormányzat sokat tett ezen a téren is, mégis nagyon sok pedagógushoz még mindig nem jutott el a technika ill. nem tudja használni munkája során. Szükség van olyan továbbképzésekre, ahol ezekre a technikákra megtanítják a pedagógusokat, illetve a tankerületek dolga lehetne ilyen anyagok eljuttatása az iskolákhoz. Ezek természetesen pénzbe kerülnek, de nálunk „boldogabb” országok iskolái is fizetnek érte. Ehhez természetesen az iskolának rendelkeznie kellene anyagi lehetőséggel. Nem csak a digitális hátteret kellene bővíteni, hanem általában a szemléltető eszköz parkot. Aztán az iskolán kívüli lehetőségek kihasználására, megteremtésére is lehetne gondolni...Jó, hogy színházba vihetjük a gyerekeket, az is jó lenne, ha természettudományos bemutatókra is eljutnának. Meggyőződésünk, hogy a pedagógusok döntő többsége, de legalábbis jelentős része hozzánk hasonlóan gondolkodik, és nem a sztrájkokban vagy a polgári engedetlenségben látja a megoldás keresésének útját, hanem a párbeszédben. Viszont szeretnénk, ha megváltozna a kommunikáció, ne csak a sztrájkokról, polgári engedetlenségről, stb. halljunk mindennap, hanem a jó megoldásokról is. Végül is már meg van az ereje ehhez a nemzeti oldalnak (a sajtóban is). Kérjük az oktatásügy valamennyi szereplőjének segítségét, hogy ez a párbeszéd mielőbb megindulhasson, és kialakuljon az annyira áhított közmegegyezés, társadalmi béke! A fentieket összegyűjtötték a Pedagógusok a Nemzetért egyesület tagjai. (aláírás: négy konkrét név – és mások)